Mi a csontritkulás?

Oszteoporózisnak vagy csontrikulásnak nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.

 

A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul. A csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés ekkor mintegy évi 3-5%.

 

Ha a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontást végző sejtek (oszteoklasztok) működésének egyensúlya megbomlik, akkor ennél nagyobb mértékű csontvesztés következik be, és csontritkulás alakulhat ki.

 

A csontritkulás előfordulása

A betegség világszerte több 100 millió embert érint, Magyarországon a lakosság 7-10%-át sújtja, ami 700.000 – 1 millió ember. Az érintettek száma az átlagéletkor kitolódásával nő, a diagnosztikai és terápiás módszerek fejlődésének köszönhetően a felismert esetek gyakorisága is nő. A változás korában szinte minden 3-ik nő és az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben. Nőknél 4-szer gyakoribb ez a betegség, mint férfiaknál.

 

Évente ezer nő közül 50-70-nél következik be csonttörés, ami a férfiak eseteinek 8-10-szerese. Élete során kb. a nők fele szenved el csontritkulásra visszavezethető jelentős csonttörést. E nők mindössze negyede-fele épül fel teljesen a csonttöréséből.

 

A csontritkulás tünetei

A csontritkulás legfontosabb tünete a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő sorozatos csonttörések – csigolyatörések, csukló – és csípőtáji törések – bekövetkezése. Sokszor csak egy véletlennek látszó combnyaktörés hívja fel a figyelmünket az idült csontvesztésre. A gyógyulás ritkán tökéletes, így a csontváz deformálódik, a testmagasság csökken, a mellkas besüllyed.

A csigolyák összeroppanásai miatt gyöki fájdalmak (pl. ischias) jelentkezhetnek. Az állandósuló csontfájdalmak a beteg életét szinte elviselhetetlenné tehetik. Az előrehaladott és már klinikai tüneteket okozó oszteoporózis – főként a gerinc oszteoporózisa – átalakítja a testformát: a testmagasság jelentősen csökken, a csigolyák lelapulnak, a gerinc elgörbül, a bordaív és a medence közötti átlagosan 3 ujjnyi távolság beszűkül vagy eltűnik, a bővé vált bőr redőket vet a beteg oldalán. Posztmenopauzás oszteoporózisban a csukló törése mellett a csekély erőbehatásra keletkezett csigolyatörések, az időskori, mindkét nemet hasonlóan érintő (senilis) oszteoporózisban a csípőtáji törések (“combnyaktörés”) a legjellemzőbbek.

 

A csontritkulás kórlefolyása

Egyénenként rendkívül változó a betegség lefolyása. Szerencsés a helyzet abban az esetben, ha a változókor gondozása minél előbb, már a vérzési rendellenességek megjelenésével egy időben elkezdődik. Ilyenkor ugyanis jelentős csontvesztéssel csak nagyon idős korban lehet számolni, így a csontvesztés üteme az életkilátásokat és az életminőséget kevésbé veszélyezteti.

 

Az előrehaladottabb életkorban, súlyos csontritkulás miatt bekövetkező csonttörések azonban mindig életveszélyesek. Ilyenkor a combnyaktörések halálozási aránya meghaladja az 50%-ot. A halál közvetlen oka általában a hosszas ágyhoz kötöttség miatt bekövetkező tromboembólia, felfekvés, tüdőgyulladás, szepszis.

 

A csontritkulás kezelése

Gyógyszeres kezelés:

A klinikai vizsgálatok szerint a csontok tömegének javításában hasznosak lehetnek a flavonoidok és biszfoszfonátok is. Ez utóbbiak, illetve egyre korszerűbb, módosított származékaik gátolják a csontok lebontását végző osteoklaszt sejtek működését, csökkentik a csonttörések kockázatát.

 

A szelektív ösztrogén-receptor modulátorok (serm) alkalmazása azon alapul, hogy a csontokra és a lipid-anyagcserére is úgy hatnak, mint az ösztrogének, az emlőkben és a méh szövetében lévő ösztrogén-receptorokra azonban nincsenek hatással. Ezért van nevükben a szelektív jelző.

 

Mivel a csont lebomlását (az oszteoklasztokat) az ösztrogének gátolják és a csontfelépülést (az oszteoblasztokat) a progeszteron serkenti, fontos a női cikluszavarok és a női változókor hormonokkal történő gondozása. Ismeretes, hogy az ösztrogénhiány-pótlása megállítja, illetve lassítja a változókori csontvesztést. A változókori hormonpótlást (HRT = hormone replacement therapy) azonban az oszteoporózis kezelésére a szív- és érrendszeri betegségek megnövekedő kockázata, és az emlőrák előfordulási kockázatát enyhén növelő hatása miatt nem javasolják.

 

 

Szükség lehet a hasnyálmirigyben termelődő kalcitonin adagolására is, amely egy pajzsmirigyhormonon keresztül a csontbontó sejtek működésének gátlása révén kalciumanyagcserét befolyásolja. Sajnos a kalcitonin viszonylag gyorsan (2-3 év alatt) elveszíti hatékonyságát, ezért csak indokolt esetben szabad alkalmazni.

 

Fizioterápia – fizikoterápia:

A kezelések között központi szerepe van a mozgásterápiának, amivel csonttömegvesztést mérsékelhetjük. A rendszeres, az életkornak és egészségi állapotnak megfelelő testmozgás nem veszélyezteti a csontokat, viszont javítja az általános erőnlétet és a közérzetet. A mozgásterápia csökkenti a fájdalmat, megelőzi vagy helyreállítja a gerinc formájának kóros megváltozását, javítja a tartást, sőt az egyensúlyérzéket is. A hatékonyság kulcsa a rendszeresség.

 

A fájdalom, izomfájdalmak enyhítésére elektromos kezelést, jégpakolást, masszázst alkalmaznak.

 

Vitamin-, ásványi anyag- és nyomelem-pótlás:

 

A szervezet napi kalciumszükséglete a különböző életkorokban eltérő. Átlagosan legalább 500600 mg naponta, bizonyos állapotok (várandósság, szoptatás, eredendően kicsi csonttömeg, stb.) esetében azonban többre, 1000-1500 mg-ra is szükség van. A kalciumdús ételeket ajánlatos a déli, délutáni és esti étkezéssel elfogyasztani, a kalciumpótlást is lefekvés előtt bevenni, mert a csontátépülés napi ritmusa miatt az este elfogyasztott kalcium sokkal jobban hasznosul.

 

Az ajánlottnál lényegesen nagyobb és tartós kalciumbevitel vesekőképződést eredményezhet, továbbá más ásványi anyagok felszívódását is megzavarhatja. A csontritkulás gyógyításához napi 1,5 gramm kalcium, 600 mg magnézium, 25-50 mg mangán bevitele javasolt.

 

A szervezet kiegyensúlyozott kalciumháztartásához és csont-anyagcseréjéhez fontos ásványi anyagok a fluorid, a magnézium, a réz, a mangán, a stroncium is.

 

A D-vitamin az aktív kalciumfelszíváshoz szükséges. Ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségben, a kalciumpótlás kevésbé hatékony. Az oszteoporózis megelőzéséhez D-vitaminból napi 200-400 nemzetközi egység (NE), 25-50 mg fogyasztása ajánlott. Biológiailag főként a D3-vitamint tekintik hatékonynak.

 

A B6-vitamin szintén szükséges az egészséges csont- és porcállomány megőrzéséhez, a törések gyors gyógyulásához.

A C-vitamin hiánya a csontok kollagén állományát károsítja, C-vitaminból napi 500 mg felvétele javasolt.

A sejtanyagcseréhez nélkülözhetetlen még a K-vitamin és a folsav.

A foszfor fontos építőköve a csontoknak. Túlzott mennyiségben akadályozza a kalcium beépülését a csontokba. A modern ember táplálkozásában inkább a túl sok foszfor bevitelének veszélye áll fönn, kerülendők: szénsavas üdítők, ömlesztett sajtok, belsőségek, foszfátokat tartalmazó élelmiszerek.

A táplálkozáson belül lényegében három dologra kell odafigyelni: a megfelelő kalcium- és D-vitamin ellátásra, valamint az optimális testsúly elérésére és megtartására.

 

Hasznos tudnivalók

A csontritkulás nőknél a premenopauzával, az első vérzészavarok megjelenésével kezdődik. A változókor szakszerű gondozása a csontritkulás megelőzésének legbiztosabb módja.

 

A csontritkulásban szenvedőknek át kell rendezniük lakásaikat. Célszerű eltávolítani a felesleges küszöböket, csúszós szőnyegeket, a padlózat síkosságát csökkenteni kell. A fürdőszobában gumírozott szőnyegeket és kapaszkodókat célszerű elhelyezni. Nem biztonságos nagytestű kutyát tartani, sétáltatni. Érdemes átgondolni, milyen veszélyforrások lehetnek még a lakásban, és lehetőleg meg kell őket szüntetni.

 

A vegetáriánus táplálkozás elősegíti a csontritkulást a sokszor elégtelen kalciumfelvétel, D-vitamin fogyasztás és egyéb vitaminok (B12, folsav) hiánya miatt.

 

 

forrás: Kevin Edelman: Egészségesen meghalni